Díszfákat, díszcserjéket veszélyeztető amerikai lepkekabóca

Metcalfa pruinosa (Say)- amerikai lepkekabóca
A fajt 1979-ben Amerikából hurcolták be Észak-Olaszországba, Veneto tartományba, majd hamarosan elterjed egész Itáliában. Tekintettel az amerikai lepkekabóca melegigényes faj, Európa déli részén terjedt el legelőször, és zömmel fás szárú növényeken, főként díszfákon károsított. Dél-Franciaországban 1984-ben figyelték meg, majd további európai terjedését egyre több közlemény igazolta. Megfigyelték a fajt Szlovéniában (1991), Horvátországban (1995), Ausztriában (1996) és Csehországban (2001).

Bővebben...

Ázsiai cincér veszedelem

A jelenleg meglévő növény-egészségügyi előírások ellenére a kórokozók és a kártevők folyamatosan terjednek, csak a faj ökológiai igényei szabnak ennek határt. Amennyiben az ökológiai környezet megfelelő az adott faj számára, az akkor ott megtelepedhet, emiatt fel kell készülni az ellene való védekezésre.

Bővebben...

Levélaknázó moly veszélyeztet

Paradicsom levélaknázó-moly: Tuta absoluta (Meyrick, 1917)
Syn: Tuta absoluta (Povolny, 1994)

A paradicsom levélaknázó-moly (syn: dél-amerikai paradicsommoly), a sarlósajkú molylepkefélékhez (Lepidoptera rend, Gelechiidae család) tartozó faj Chiléből származik. 2006-ban Európába is behurcolták és egyre több országban, károsít. Ez a moly a paradicsom rendkívül veszélyes kártevője.

Bővebben...

Ökológiai gazdálkodás


Az ökológiai gazdálkodást, biogazdálkodásnak is szoktuk nevezni. A növénytermesztési technológiák közül hármat különböztetünk meg:


1. Hagyományos termesztés
2. Integrált termesztés
3. Ökológiai termesztés

Az Ökológiai Gazdálkodási Kutató Intézet (FIBL) legújabb statisztikai adatai szerint a világ ökológiai rendszerében művelt mezőgazdasági területei szerint, a tanúsított bio területek nagysága 35 millió hektár volt 2008-ban világszerte. A legjelentősebb növekedést Latin-Amerikában és Európában tapasztalták. A világ bio területeiből a legnagyobb mértékben Ausztrália és Óceánia (34,7%) Európa (23,4%) és Latin-Amerika (23%). Magyarországon 2008-ban 1.171 tanúsított bio gazdaság működött 111.800 hektáron. Ez némi visszaesés a 2004-es csúcs után, amikor közel 1.400 gazdaság több mint 128.000 hektáron folytatott biogazdálkodást (Roszík, 2010).

Bővebben...

Spanyol csupaszcsiga

Spanyol csupaszcsiga, Arion lusitanicus (Mabille, 1868)

A csigákat nem soroljuk a gyakoribb és veszélyesebb kerti kártevők közé, valamint az utóbbi évek szárazabb tavaszi és forró, (2007, 2008) nyarai sem kedveztek felszaporodásuknak. A csigák nedvességkedvelő, fénykerülő állatok, a tartós szárazságot csak kevés fajuk viseli el. Mivel testük kiszáradásra hajlamos, ezért rejtőzködő életmódot folytatnak. Főként kora hajnalban vagy késő este bújnak elő a növényzet takarásából. Szinte minden zöld növényi részen, a virágon és termésen, de még a földalatti szerveken (gumó, gyökér) is károsíthatnak. Legkedveltebb tápnövényeik az egyévesek és az évelők. Nemcsak az ágyásban pusztítják a növényeket, hanem akár a tárolókban is megdézsmálhatják a betakarított zöldségeket, a teleltetett dísznövényeket.

Bővebben...